Már nincs sok hátra...

Újra jelentkezem...sok idő telt már el azóta, hogy nem írtam, mert hát itthon vagyok miért tegyem? Idén nyáron is irány a nagy Amerika, ahol sokak kérésére nagyon fogok magamra vigyázni....de hát ismertek, rossz pénz nem vész el. Nem voltam benn biztos, hogy írni fogok, úgy gondoltam, hogy a facebook már elég népszerű ahhoz, hogy csak oda kibiggyesszek valamit:))) De volt aki meggyőzött, hogy azért írjak ide is. Persze küldök majd emailt is, és nem CtrL C CtrL V-vel fogom véghez vinni nyugi:P

Most még annyira nem éltem bele magamat hogy megyek, ki, sőt nagyon nincs is kedvem, olyan hullámokban törnek rám az érzések, one amikor nagyon ott lennék, one amikor no way....Ülök a koliban az ágyamon, beterítve sz összes cuccommal, megmozdulni sem lehet, nemsokára kiköltözöm, fura érzés lesz, tavaly is szomorú voltam, de akkor volt egy biztos pontom, hogy ha szeptemberben visszajövök itt lesznek még a barátaim. De most ez nem így lesz sajnos, persze nem mindenki "hagy" el...hehe jól is néznénk ki, meg persze a többiek sem örökre....mert vannak olyan barátságok, amelyek egy életre köttetnek:) És ezek azok közé tartoznak. Az élet egy szakasza lezárul, ez one ezt kell szeretni....de mindig ez történik, mindig valaki elmegy, valakitől el kell válni, vagy valakit nem kaphatsz meg....rossz, nagyon rossz, de túl lehet élni:P

Nem is tudok még mit írni, hiányozni fogtok, mindenki, és most nem akarok elmenni, mert mindig akkor lépek el, mikor lenne mindenkire időm...jól tudok időzíteni nemde?:) Nah de ha ott kinn leszek majd úgyis meg fog változni a véleményem, mert remélem megint egy jó csapat fog összegyűlni.

Azt hiszem egyelőre ennyit szerettem volna, semmi érdekes, csak miért ne osszuk meg gondoltainkat a nagyvilággal?:))